– Kedveli Luis Figót?
– Igen. Támadószellemű focit játszik. A saját posztomon, bal oldali védőként persze inkább Roberto Carlos játékát figyeltem, de az igazi kedvenc, aki a fiamnak is az, David Beckham. Sokáig még reménykedni sem tudtam, hogy valaha élőben láthatom, ám most, hogy Milánóba igazolt, és úgy tűnik, ott is marad, talán eljutok egy meccsére Martinnal.

Békéscsabai 11-esek

– Csak azért kérdeztem Figóról, mert az életpályájuk egy ponton találkozott.
– Egészen pontosan 1990. július 24-én Békéscsabán. Magyarország rendezte az ifjúsági Európa-bajnokság nyolcas döntőjét. Amikor kifutottunk a pályára, a szegedi Gréczi Gabi viselte a csapatkapitányi karszalagot, én pedig ott kocogtam mögötte. Az első ellenfél Portugália volt: Figo mellett ismertté vált a Portóban a középső védő, Jorge Costa, valamint a támadó, a benficás Joao Pinto is. Szabados Józsi góljával vezettünk ellenük, esélyük sem volt, aztán sajnos kiegyenlítettek, majd a 11-eseket megnyerték. A második rivális Írország volt, ám Szarvason 1–0-ra kikaptunk, így nemcsak a jobb helyezésről, hanem az 1991-es portugáliai vb-ről is lemaradtunk. Arról a vb- ről, amelyet Figóék nyertek meg, és azóta azt a korosztályt aranygenerációnak nevezik... Mi pedig? Sajnos a hazai Eb-döntőn hetedikek lettünk, és csak az első hat mehetett a vb-re, így véget ért a kalandunk.

Csányi egykor a válogatottban (balról Gréczi, Vámos, Wendler, Szabó, Szabados, Halmai, Bencze, Csányi, Jezsek, Lipcsei, Bekő)...

– Közvetlen közelről tapasztalva maradt valamilyen emlék Figóról?
– Csak annyi, hogy ő mozgatta a portugálokat. Amúgy bár rendkívül technikás volt, ő is egynek számított a sok közül. Ugyan közülük például Figo, Joao Pinto és Jorge Costa is eljutott a világhírnévig, akkor, abban a helyzetben, azon a mérkőzésen semmivel sem voltak jobbak. Annak a magyar csapatnak azonban egy nagy, visszatérő problémája akadt: tízből kilenc tornán eljutott a döntőig, ám ott mindig kikapott.

– A portugálok aranygenerációról beszélnek, mi csak egy fájó emlékről a sok közül. Mégis érdekes lehet, meddig jutottak a magyar játékosok?
– Lipcsei Pétert és Halmai Gábort nem kell külön bemutatnom, sokszoros válogatottak. De a többiek, így a kapus Vámos, aztán Jezsek, Wendler, Kasik, Bekő, Szilveszter vagy Szabados is stabil első osztályú labdarúgóvá vált. Nem úgy, mint mi Gréczivel...

Lemaradt az NB I-ről

– A tehetség csak eddig tartott?
– Nem tudom. Tény, hogy mint fiatalok, nem kaptuk meg a bizalmat az akkori szakvezetéstől. Még a kispadon sem ültünk az NB I-ből ebben az idényben búcsúzó Szeged SC-ben, csak a tartalékban játszottunk. Az elmúlt két évtizedben volt három-négy olyan korosztály, amely megalapozhatta volna hosszú időre a szegedi foci jövőjét. Ám mindig az idegen volt a jó játékos.

– Mit tett volna másképp?
– El kellett volna mennem Szegedről. Annyit tudtam, hogy a válogatott kapcsán a Fradi és a Honvéd figyel. Ennyi. Akkor azt mondtam, szegedi vagyok, első osztályú a csapat, itt van a család, akkor meg miért mennék? Rosszul tettem. Így aztán később megfordultam Szőregen, Hódmezővásárhelyen, az SZVSE-ben, Sándorfalván és Gyálaréten, amely az utolsó csapatom volt. 2000-ben itt hagytam abba. Három meccset játszottam, aztán két hetet pihennem kellett a különböző izomproblémák miatt. Mára maradt a kispálya.

...és ma vőfélyként. Fotók: Segesvári Csaba

– Figo kapcsán aranylabdáról, Realról, Barcáról, Interről és egy magyar ásványvízről beszélnek ma, Csányi Józsefről viszont az terjedt el, hogy kiváló vőfély. Honnan jött ez az életút?
– A saját esküvőmön jó kapcsolatba kerültem a vőféllyel, Neparáczki Ferenccel, aki jó beszélőkével van megáldva. Megkerestem, látott bennem fantáziát, és a futballt befejezve, rögtön 2000-ben el is kezdtem a vőfélykedést.

– Számolja, mennyi lakodalmat vezényelt már le?
– Nem pontosan, de az elmúlt nyolc év alatt nagyjából 160-170 esküvőn ténykedtem. Elsősorban kollégák és barátok kérnek meg arra, legyek házigazda a lakodalomban.

Nagy Lacinak nemet mondott

– Ki volt a legnevesebb pár, akiknél közreműködött?
– A Domino-Honvéd centere volt Bárány Attila, aki egy szegedi lányt, Forrai Tímeát vette feleségül, az ő lakodalmuk emlékezetesre sikerült. Nagyszerű hangulatot teremtettek a vízilabdások, kellemes munka volt. Azt viszont sajnálom, hogy a kézilabdás Nagy Lászlónak nemet kellett mondanom. Arra az időpontra már elvállaltam egy feladatot, és amit megígérek, azt be is tartom.

– Melyik adott többet: a futball vagy a vőfélység?
– A foci. A szeretete a mai napig megvan. Külföld, tornák, élmények sora szól mellette. E mögé azért szorosan felzárkózik a vőfélység.

– Ha Figo felkérné, elvállalná a lakodalma levezetését?
– Neki mindenképp. Soron kívül.

Jegyzőkönyv – 1990-ből

A szegedi Somogyi-könyvtárban Nyilas Péter segítségével sikerült a korabeli NEMZETI (nép)SPORT – igen, akkor így hívták és írták is! – tudósítását megszerezni.

Magyarország–Portugália 1–1 (1–0)

7. ifjúsági labdarúgó Európa-bajnokság, nyolcas döntő. Békéscsaba, 2 ezer néző. Vezette: Tairetto (olasz), Csolics (jugoszláv), Deda (török).
Magyarország: Vámos – Szabados, Wendler, Lipcsei, Csányi – Halmai, Szabó A., Gréczi, Bekő – Jezsek, Kasik. Szövetségi edző: Ziegler János.
Portugália: Brassard – Xavier, Bento, Jorge Costa, P. Torres – Joao Pinto I., L. Figo, Pilar – Gil, Toni, Simao.
Csere: Pilar helyett Joao Pinto II. az 55., Kasik helyett Vajda a 66., Jezsek helyett Szilveszter a 77. percben.
Gólszerzők: Szabados a 45., Torres a 48. percben.
Sárga lap: Figo a 28., Halmai a 42., Jorge Costa a 45. percben.
Büntetők: Bento – kapufa, Wendler kihagyta. Figo, Halmai, Jorge Costa I. berúgta (2:1). Bekő lövését védte a kapus, Jorge Costa a felső lécre lőtt, Szabó A. büntetőjét is védte a kapus. Torres belőtte, 3:1.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés