- Még csak rövid ideje szerepel Angliában, de vett észre valami lényeges különbséget a Premier League és a Primera División között?
- A legnagyobb differencia az intenzitásban van. Ugyan az angol bajnokság olykor nem éri el azt a technikai színvonalat, mint más európai pontvadászatok, ám a felkészülés, illetve a játékosok elkötelezettsége szempontjából sokkal magasabb szinten áll.

- Ez azt jelenti, hogy itt nehezebb futballozni?
- Úgy fogalmaznék, hogy például Spanyolországban még a kiscsapatoknál is mindig akad egy-két kivételes képességű futballista, aki mérkőzéseket tud eldönteni. Teljesen mindegy, hogy ki az ellenfél, biztos lehetsz benne, hogy lesz pár remek játékos a másik oldalon. Angliában viszont a gyengébb csapatok is tele vannak fizikálisan egészen fantasztikus focistákkal, azaz kijelenthető, hogy a Premier League-ben nehezebb játszani.

- Milyen az élet a színfalak mögött a Chelsea-nél? A napi munkában is talált különbségeket az előző klubjaihoz képes?
- Leginkább az tűnt fel, hogy a klub mennyire professzionális módon működik. Az edzéseken is mindenki teljes erőbedobással küzd, ami aztán a mérkőzéseken is visszaköszön. Ráadásul egy olyan edzőnk van Luiz Felipe Scolari személyében, aki kiválóan tudja motiválni a játékosokat. Mindez összességében rendkívül pozitív hangulatot eredményez a klub háza táján.

- Ön Brazíliában született, és még 1997-ben igazolt Európába. Miként jött a lehetőség, hogy kipróbálja magát az öreg kontinensen?
- A Sao Paulo-i Corinthiansban játszottam, és éppen csak bekerültem az első csapatba, amikor a portugál Benfica bejelentkezett értem. A lisszaboniak előbb kölcsönadtak a Corinthians Alagoano nevű egyesületnek, majd amikor 1997 júliusában megérkeztem a Benficához, megint kikölcsönöztek, immár az országhatáron belül, előbb az Alvercához, majd pedig a Salgueiroshoz. Végül aztán az FC Portóban kötöttem ki, és innentől kezdve minden úgy alakult, ahogyan a legszebb álmaimban sem gondoltam volna.

- Megváltozott az élete azután, hogy Európába szerződött?
- Először nem is akartam elhagyni Brazíliát, mert úgy gondoltam, hogy 20 évesen még túl fiatal vagyok. A klubom azonban nem tartott rám igényt, így aztán nem volt sok választásom, még ha nem is kényszerítettek arra, hogy átigazoljak. A lényeg, hogy sikerült beilleszkednem Portugáliában, és a karrierem is megfelelően alakult.

- Igazából akkor robbant be a nemzetközi futballba, amikor 2004-ben a Portóval megnyerte a BL-t, igaz?
- Ehhez nem férhet kétség. Már előtte is jól ment a játék a Portóval, és egy évvel korábban elhódítottuk az UEFA-kupát, de a BL-megnyerése mindent megváltoztatott.

- Luiz Felipe Scolari egykor már a brazil válogatottba is szerette volna meghívni, de a brazil futballközvélemény akkor még nem tartotta túl sokra önt. Azóta nagyot változott a megítélése...
- Őszintén szólva ez nem nagyon zavart engem. Természetes, hogy egy olyan országban, ahol olyan sok a tehetséges focista, mint Brazíliában, nehezen fogadják el az új, ismeretlen arcokat. Ezzel azonban nem foglalkoztam, bár annak örülök, hogy most már otthon is elismerik a tudásomat, főleg a Barcelonával elért sikerek után.

- Nehéz döntés volt, amikor a portugál válogatottat választotta?
- A portugál állampolgárságot mindenképpen megkaptam, hiszen elég régóta éltem az országban, és ha úgy vesszük, a válogatottsággal csak visszaadtam valamit Portugáliának. Így tudtam kifejezni a köszönetemet a luzitán embereknek, akik rengeteget segítettek nekem, így amikor meghívtak a portugál válogatottba, örömmel mondtam igent.

- Mondhatjuk azt, hogy éppen ön lehetne az a típusú focista, aki ma hiányzik a brazil válogatottból?
- Amikor a portugál nemzeti tizenegy mellett döntöttem, nem azért tettem, mert azt gondoltam, hogy nem vagyok elég jó a selecaóhoz - a saját képességeimet sohasem vontam kétségbe. Más indokok játszottak közre, és őszintén mondhatom, hogy nem volt nehéz választás. Jelenleg persze könnyű azt mondani, hogy bekerülhetnék a brazil válogatottba is, de a döntésemet már meghoztam, és egyáltalán nem bántam meg.

- Olyan sikeredzők keze alatt dolgozott, mint José Mourinho, Frank Rijkaard és Scolari. Jellemezné pár szóval őket?
- A Rijkaard nevével fémjelzett holland játékstílus remekül illett a Barcelonához, ahol a szép játék is nagyon fontos. Scolari hozzáállása ellenben tipikusan dél-amerikai. Két teljesen különböző személyiségről van szó, de az közös bennük, hogy a maguk módján igazi egységgé kovácsolják a keretet. Bár úgy gondolom, hogy Scolari ebben még jobb, mert ő sokkal közvetlenebb és spontán. Mourinho viszont rendkívül kimért, átgondolt módon viselkedik, és szinte minden részletre odafigyel - nem, csak a meccsre, hanem a felkészülésre, a hangulatra, a pszichológiai hadviselésre. Ebből a szempontból őt tartom az ideális edzőnek: nagyon intelligens ember.

- Végigtekintve a karrierjén, melyik csapatot tartja a legjobbnak, amelyikben valaha megfordult?
- Azt hiszem, a Bajnokok Ligáját nyert az FC Barcelonával, amely két szezonon keresztül is rendkívül stílusosan futballozott és ezzel nyerni is tudott, nehéz lenne versenyezni. Persze a 2003-2004-es idényben látott FC Porto is nagyon erős volt. Azonban teljesen őszintén mondom, hogy az aktuális Chelsea FC elég érett és jó ahhoz, hogy nagyon messzire jusson. Bizonyos szempontból a 2004-es Portóra emlékeztet a gárda, csak még jobb focistákkal. Szóval azt hiszem, erre a kérdésre csak pár év múlva fogom tudni megadni a pontos választ.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés