Manapság Luis Figo az európai futballsajtó egyik legkeresettebb interjúalanya. A Don Balontól a Kickerig, a World Soccertől a France Footballig szinte minden vezető magazinban olvashattunk vele beszélgetést. Az alábbi összeállításban ezekből olvashattok egy kis válogatást:
+Mit jelent az ön számára az Aranylabda, az, hogy Európa legjobb futballistája lett?
-Mindenekelőtt nagy megtiszteltetést és örömet. A múltban csak a kontinens legkiválóbb játékosai kapták meg ezt az elismerést, nagyon büszkévé tesz, hogy most én következhetem a sorban.
+Kinek ajánlaná a díjat?
-Két hölgynek. A feleségemnek Helen Swedinnek és a kislányunknak, Danielának, akiknek nagyon sokat kell engem nélkülözniük. Mellettük természetesen korábbi és jelenlegi csapattársaimnak a Barcában, a Real Madridban és a válogatottban, akik nélkül soha nem kaphattam volna meg az Aranylabdát. S szeretném még a honfitársaimnak, minden portugálnak dedikálni.
+Ön kit választott volna az év legjobbjának?
-Ha egészen őszinte vagyok, saját magamat, de hát tudom, hogy az ilyesféle szavazás nagyon szubjektív.
+A szavazáson Zinedine Zidane lett a második. Nem gondolja, hogy Zizou azért nem nyert, mert a Bajnokok Ligájában elvesztette a fejét a Hamburg elleni mérkőzésen?
-Nem szeretnék arról az esetre nyilatkozni, mert nem láttam, csak az újságokban olvastam róla. Zidane fantasztikus futballista, egyike a világ legjobb három játékosának. Döntő érdeme van abba, hogy a franciák megnyerték az utóbbi két nagy tornát, hogy a világ-, majd Európa-bajnokok lettek.
+Hogyan minősíti a sorrendben utána következőket?
-Sevcsenko lett a harmadik, Henry a negyedik. Mindkettő nagyon gólerős, nagyon gyors, fiatal futballista.
+Raúl csak kilencedik lett, ez nem lepte meg?
-De igen, talán igen. Hiszen megnyerte a Madriddal a Bajnokok Ligáját, ráadásul sok gólt is lőtt a szezonban. Talán azért kellett fizetnie, mert a spanyolok nem jutottak be az elődöntőbe az Európa-bajnokságon, részben azért, mert elhibázta a mérkőzés hajrájában a tizenegyest.
+Rivaldo, az ön régi és nagyszerű barátja ezúttal csak ötödik lett.
-Pedig nagyon szerette volna újra megkapni az aranylabdát. Nem árulok el nagy titkot, de azért mondom: Kiváló futballista, olyan, aki egymaga is képes eldönteni a mérkőzéseket. Talán kicsit csalódott, hogy csak ötödik lett, de nagyon fog annak örülni, hogy én nyertem!
+ 2000-ben lett Európa legjobb játékosa. Ez volt eddigi legjobb éve?
- Nem könnyű erre válaszolni, hiszen ami az eredményeket illeti, sikerült már jobban is néhány esztendő. A Barcelonával bejutottunk a Bajnokok Ligája elődöntőjébe, ugyancsak elődöntősök voltunk a Spanyol Kupában, kiharcoltuk a Bajnokok Ligája-indulást, a Real Madriddal jól szerepeltünk a Primera Divisiónban, a portugál válogatottal, pedig éppen csak lemaradtunk az Európa-bajnokság döntőjéről. Mind-mind olyan eredmény, amelyre más talán büszke lenne, nekem mégis hiányérzetem maradt. Persze az Aranylabda egyéni díj, ezért elsősorban az a fontos ebből a szempontból, hogy én hogyan futballoztam. Megjártam a hullámhegyeket és a hullámvölgyeket egyaránt. Ez volt az eddigi legteljesebb évem.
+Végül az Európa-bajnokság kellemes, vagy kellemetlen emlék maradt?
-Kellemes. Szerintem a torna előtt kevesen gondolták volna, hogy a legjobb négy közé jutunk. Összességében, akármi is történt az elődöntőben, sikerként kell értékelnünk a teljesítményünket.
+Már meg tudták emészteni az aranygól előtti tizenegyest?
-Talán jobb lett volna, ha kikapunk két vagy három góllal, könnyebb lenne elviselni a vereséget. De akkor, a pályán, teljesen igazságtalannak éreztük a bírói döntést.
+Franciaország megérdemelten lett Európa-bajnok?
-Minden fontos mérkőzését megnyerte, tehát igen. Nem számít már utólag, hogy hogyan. A franciák , a hollandok és mi játszottunk igazán szép futballt, még ha az olaszok is nagyon közel álltak az Európa-bajnoki címhez.
+A hajdanán kétszeres junior-világbajnok portugál válogatott miért nem tudott hasonló sikereket elérni a felnőttek között?
-Mondhatnám, hogy minden tornának, illetve előtte minden selejtezőnek megvolt a maga története. De ez csak az egyik ok. Évek, sőt lehet, hogy évtizedek óta nagy a rivalizálás a válogatotton belül, a három sztárklub vetélkedik egymással. Ez mi úgy nevezzük, clubismo. Mostanra azért jobb lett a helyzet. Tele van a csapat légiósokkal, nagy része több mint egy évtizede együtt jásztik már a korosztályos válogatottaktól kezdve, s azt is meg kell mondjam, hogy a franciák elleni Európa-bajnoki döntőben történtek is még inkább összekovácsolták a csapatot.
+Előfordult már az is, hogy úgy érezték, hátrányban vannak a bizonyos nagy futballnemzetekkel szemben a bíróknál?
-Előfordult!
+Rui Costa esetére, a németek elleni selejtezőn történtekre gondolt?
-Igen. Teljesen igazságtalan döntés volt. Semmilyen szabálykönyv nem szól arról, hogy a lecserélt játékosnak sprintelnie kell lefelé, vagy sétálnia. A francia bíró mégis sárga lapot adott Ruinak.
+Többször elmondta már, hogy hasonlót érzett az Európa-bajnoki elődöntőben is. Az is tudott, hogy azóta sem nézte meg a mérkőzés filmjét. Azért elismeri, hogy a portugál játékosok nem viselkedtek igazán sportszerűen?
-Azt gondolom, hogy a reakcióink teljesen érhetőek voltak. Aki elítéli a történteket, próbálja magát beleélni a helyzetünkbe. Képzelje el azt a feszültsége, azt a nyomást s nem utolsósorban azt a győzelemvárást, ami feszített bennünket. Szerintem, ha minden fordítva történik, s a franciák ellen ítél a bíró tizenegyest, ők is hasonlóan viselkedtek volna. Persze ma már higgadtabban felidézve a történteket, én is azt mondom, hogy a kelleténél egy kicsivel indulatosabbak voltunk.
+ön sem türtőztette magát, levette a mezét, s már azelőtt levonult a pályáról, hogy Zidane belőtte volna a tizenegyest.
- Pillanatnyi reakció volt, talán érzelemkitörésnek is mondhatnám. Egyetlen szemvillanás alatt füstbe ment minden, amiért a válogatottnál hónapok, sőt évek alatt dolgoztunk. Nem teljesülhetett az álmunk, hogy Európa legjobbjai legyünk. S mindez egy igazságtalan ítélet miatt. Rettenetes ilyen körülmények között kiesni, említettem már, könnyebb elviselni még azt is, ha két-három góllal kikap az ember.
+Egyetért azzal, hogy az elődöntőben egyik csapat sem hozta a legjobb formáját?
-Pontosan. Sem a francia, sem a portugál válogatott nem tudta megismételni addigi legjobb teljesítményét. De ez nem egyedi eset, a nagy tornák vége felé haladva túl nagy a tét, túl nagy az igazlom, a feszültség.
+Már a torna alatt beszélni kezdtek arról, hogy a Lazióhoz, esetleg a Real Madridhoz szerződik. Nem zavarták a pletykák?
- Kétségtelenül sok mindenről fecsegtek, de sikerült csak a játékra koncentrálnom. Ezt kívánta a csapat, de az én érdekem is. Persze nem állítom, hogy egyáltalán nem foglalkoztattak ezek a kérdések, hiszen a jövőmről volt szó. De szerencsére, amikor pályára léptem, sikerült kikapcsolni mindent. Akkor egyáltalán nem foglalkoztatott, hogy mit ajánl X vagy Y klub, nem érdekelt, hogy hány milliót kereshetek majd az aláírásommal. Csak a futball számított.
+Ki játszotta a legnagyobb szerepet a madridi szerződtetésben: ön, vagy a menedzsere? Kié volt a döntés?
-Az újságok rengeteg butaságot írtak abban az időben. Mindenki gyártotta a cikkeket, közben szinte senki sem tudta az igazságot. Eleinte az volt a határozott célom, hogy új szerződést kössek a Barcelonával. Természetesen az eredetinél jobb feltételekkel. Ám a klub vezetői nem nagyon hajlottak erre. Ekkor érkezett a Madrid valóban megtisztelő ajánlata. A döntés végső soron természetesen az enyém volt.
+Mikor döntött végül a Madrid mellett?
-Július közepén. Nagyon nehéz volt, sok álmatlan éjszaka után meghozott döntés volt ez. Megvártam, ki lesz a Madrid elnöke. Korábban egyébként nem ismertem személyesen Florentino Pérezt, akkor találkoztunk először, amikor eljött hozzám Szardíniára, ahol a szabadságomat töltöttem.
+ A Real Madridnak egy évvel korábban is akadt egy szenzáció igazolása. Nicolas Anelka azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Vicente Del Bosque azóta többször is mondta, ég és föld a különbség a francia sztár és az ön edzésmunkája között.
-Elég sok időt töltöttem már a pályákon ahhoz, hogy tudjam, milyen fontosak az edzések. Ráadásul, ha egy új klubhoz szerződsz, ha új társaid lesznek, el kell fogadtatnod magad. Egy futballistának erre a legegyszerűbb eszköz a jó játék. Amelyhez viszont csak az edzéseken lehet megteremteni az alapot.
+Óriási összegért szerződött Madridba, a világ legdrágább játékosa lett. Nem gondolja, hogy ez rendkívüli terheket rakott a vállára?
-Még ennél is nehezebb volt, hogy a legnagyobb riválistól kerültem a Real Madridba. Ennek hatását éreztem például Barcelonában, ahol izzó gyűlölettel viseltettek irántam a Barca hívei. Árulónak tartottak.
+Hogy élte meg, hogy a Nou Campban tüntettek ön ellen?
 -Minden korábbihoz képest más élmény volt, bevallom, nagyon nehezen viseltem. Úgy festett, a szurkolók minden elfelejtettek abból, amit közösen éltünk meg, s amit talán én adni tudtam annak idején a Barcának. A mérkőzés után azt gondoltam, bekerülhetnék a Guinnes Bookba, a rekordok könyvébe. Hiszen aligha volt még arra példa, hogy valakit több százezer másfél órán keresztül, ilyen vak gyűlölettel utáljon.
+Tartja egyébként a kapcsolatot a barcelonai klubtársakkal?
-Természetesen. Hiszen ma már a legritkább eset, hogy egy futballista egyetlen klubban töltse egész pályafutását. Nem a klubválasztások, hanem a barátságok szólnak örökre.
+Egyébként mindig csatárt játszott?
-Felnőttként már tulajdonképpen igen, bár inkább úgy mondanám, támadót. Korábban inkább a középpályáról indulva érkeztem fel az akcióhoz. Jobbszélsőt a Barcában játszottam először. Madridban inkább középpályás vagyok.
+Johan Cruyff találta ki a posztját a Barcelonában?
-Igen. Úgy gondolta, az általa elképzelt játékrendben szükség van egy klasszikus jobbszélsőre. Engem választott erre a posztra. Talán nem tévedett.
+Ha kifejezetten az ékek sorában játszana, több gólt szerezne?
-Valószínűleg, de azért nem akarok erre határozott igennel válaszolni. Amióta futballistának mondhatom magam, mindig lőttem gólokat, de a játékomban legalább akkora szerepet kapott az előkészítés is.
+Kik voltak pályafutásának kezdetén a kedvencei?
-A nyolcvanas évek közepén nagyon erős volt a portugál futball. A Porto és a Benfica is bejutott a BEK-döntőbe, a Portó ráadásul nyert is. A válogatott elődöntős volt az 1984-es Európa-bajnokságon. Csak azért említem ezeket a sikereket, hogy lássa, remek játékosok közül választhattam magamnak példaképet. Különösen: Chalana, Jordao, Diamantino, Gomes és Futre játéka volt rám nagy hatással. Ami a külföldi porondot illeti, engem is, mint oly sokakat Zico, Maradona, Van Basten és Michael Laudrup nyűgözött le.
+Az edzők közül kinek köszönheti a legtöbbet?
-Carlos Queirósnak, az ifjúsági válogatott korábbi szövetségi kapitányának, akivel a Sportingban is együtt dolgozhattam. Később persze mindegyik edzőmtől tanultam valamit, de Queirósnak tartozom a legnagyobb hálával.
+Volt olyan pillanat a Sportingnál, amikor arra gondolt, most már sínen vagyok, teljesülnek gyerekkori álmaim?
- Nem hiszem , hogy akadt ilyen különleges pillanat, annál is inkább, mert soha nem tervezek túlságosan hosszú időre előre. Mindig a következő faladatra igyekszem koncentrálni. Mindig apró lépéseket tettem előre. Tizennyolc éves koromban, amikor profi szerződést kaphattam, egyúttal döntenem kellet a labdarúgás és a tanulás között is. Előbbire tettem, s ma már nyugodtan mondhatom, jól választottam.
+Jó tanuló volt egyébként?
-Kitűnő. Nyugodtan mondhatom, szinte biztos, hogy ha a tanulás mellett döntök, most egyetemi diplomám lenne. De a futballra tettem, s ezt nem bántam meg.
+Az akkori döntését nyilván megkönnyítette, hogy már a kezdet kezdetén sikerei voltak.
-A tizennyolc éven aluliakkal Európa-bajnoki döntőt játszhattunk Magyarország, majd egy évvel később , 1991-ben junior-világbajnoki címet nyertünk Lisszabonban. Már ott együtt játszottam a válogatottban például Joao Pintóval és Rui Costával.
+ A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójában a portugál futball két aranyérmet is nyert a junior- világbajnokságokon, ráadásul más tornákon is nagyon eredményesen szerepelt. Ezért sokan azt várták, hogy az évezred utolsó fél évtizedében meghatározó szerepet fog játszani a felnőtt tornákon is. Nem így történt.
- Az 1996-os Európa-bajnokság tizenhatos döntőjébe kijutottunk, de a világbajnokságra már nem. Az volt életem eddigi legnagyobb csalódása, annyira fájt, hogy nem lehettünk ott, hogy nem is bírtam megnézni a legtöbb meccset.
+Milyen érzés volt a Barca csapatkapitányának lenni? Külföldi játékos ritkán kapta meg ezt az elismerést.
-A kapitányi szerep nem új a számomra, fiatal korom ellenére a Sportingban is megkaptam a karszalagot. Ugyanakkor Katalóniában különösen büszkévé tett, hogy külföldi játékos létemre engem jelöltek csapatkapitánynak.
+Milyen Luis Figo a pályán kívül?
-Egy átlagos fiatalember. Talán kicsit másmilyen , egy kicsit oldottabb, ha a barátaival van, mint ha újságírók társaságában nyilatkozik.
+Nehezen jön ki a sajtóval?
-Nem! Semlegesek az érzéseim az újságírókkal kapcsolatban, azt remélem ők is elfogadják, amit én, mindannyian végezzük a magunk munkáját. Lehetőleg minél magasabb színvonalon. Igyekszem mindenkivel korrekt kapcsolatban lenni.
+ Utálja, ha rosszat olvas magáról?
-Ki szereti, de nem ez a lényeg. A konstruktív kritikával nincs bajom. Az igazságtalanságokat vagy a hazugságokat gyűlölöm.
+Portugáliában a leghíresebb futballistává vált. Népszerűsége, pedig immár Eusébióét is felülmúlja.
-Sokat változott a futball Eusébió fénykora óta. Nem csak ami a pályán történteket illeti, hanem a körítésben is. A fiatal generáció már nem látta jásztani Eusébiót, talán ezért rajong inkább értem.
+Nem gondolt arra, hogy Portugáliában fejezze be majd a karrierjét?
-A legutóbbi idők eseményei megtanítottak arra, hogy nem érdemes túlságosan hosszú időre előre tervezni. Néha ráadásul nem is csak a mi kezünkben van a sorsunk. Korábban az volt a vágyam, hogy egyszer majd Angliában futballozzam, egyszerűen lenyűgözött az ottani hangulat. De most már ebből nem lesz semmi. Úgy gondolom, nem kell még visszavonulásra gondolnom, s ha csak a szívemre hallgatok, azt mondom, egyszer még szeretnék portugál csapatban játszani.
+2004-ben Portugália rendezi a labdarúgó Európa-bajnokságot. A mostani generáció szempontjából nem lesz az már túl késői?
-Az világos, hogy ebből a szempontból az lett volna a legjobb, ha 2000-ben játszhattunk hazai pályán. De mindennek megvan a maga ideje. A csapat erősebb, mint volt, egységes, remélem , sikeresen fejezzük majd be a világbajnoki selejtezőket. A világbajnokság különleges ajándéka lenne pályafutásomnak, ott nagyon szeretnék játszani. Aztán pedig jöhet majd a hazai Európa bajnokság. Tény, hogy az 1989-ban junior-világbajnokságot nyertek addigra már 34 évesek lesznek, mi 32, de az Európa-bajnokság óriási motivációt jelent majd mindannyiunknak. Persze elképzelhető, hogy közülünk néhányan már a korunk miatt nem is játszhatnak majd akkor a válogatottban. De ne feledjük, sok fiatal van a keretben, mint például Quim kapus, Beto, Nuno Gomes, Hugo Leal, Simao – akit sokan Figo-utódnak tartanak, holott meglehetősen különböző a stílusunk – és nyilván beérnek majd újabb tehetségek is, hiszen a portugál válogatottak a kilencvenes évek második felében is sikeresen szerepeltek a korosztályos tornákon.
+Nem gondolja, hogy azért nem nyert korábban semmit felnőtt szinten a válogatott, mert nem voltak a középpályásokhoz vagy a védőkhöz hasonló tudású csatárok?
-Inkább úgy fogalmaznék, hogy immár Pauleta és Nuno Gomes személyében remek csatáraink vannak.
+Mit csinál a legszívesebben szabadidejében?
-Olvasok, moziba járok, zenét hallgatok. Emelett imádok napozni, a tengerparton pihenni. Dél-Portugáliában, Algarvéban vettünk egy házat, amilyen gyakran csak lehet, ott pihenünk. Van egy nagy szenvedélyem, gyűjtöm a szép órákat. Ezzel szemben az autókért nem vagyok túlságosan oda, nem gondolom, hogy túl jó befektetés lenni gépkocsikba ölni a pénzt.
+Sokat olvas?
-Igen. Magazinokat, napilapokat s könyveket is. Előfizettem a legnagyobb portugál napilapra, az A Bolára, hogy tudjam, mi történik otthon. S bújom a könyveket is.
+Miyen filmeket szeret?
-Inkább a komédiákat, vígjátékoat, mint az akciófilmeket. Harrison Ford, Robert de Niro és Sandra Bullock a kedvencem.
+Igaz, hogy egy bank részvényese is Lisszabonban?
-Nem, nem igaz. Az egyik bank támogat engem, s ennek fejében használja az imázsomat. Egyszer, nagyon érintőlegesen felmerült, hogy vásároljak részvényeket, de aztán megmaradt az ötlet szintjén. Talán majd később beszélünk róla konkrétabban is.
+De igaz, hogy kipróbálta tudását a tőzsdén?
-Mérsékelt sikerekkel. Azt hiszem, brókerként nem lennék világhírű.
+Tényleg tartanak lovakat?
-Nem, de a feleségem tényleg imádja a lovakat. Lovagolni egyébként én is szeretek. Egyelőre még nincsenek lovaink, de ha majd egyszer visszaköltözünk Portugáliába, talán ezen is változtatunk.
+Azt is beszélik, hogy ön visont rajong a modernt festészetért.
-Ez már telitalálat! Picasso, Goya és Velasquez képeit különösen szeretem, de tetszik az absztrakt művészet és az art deco is.
+A labdarúgáson kívül mely sportágakat szereti?
- A teniszt, a Formula1-et a motorsportot, mint tévénéző. Néha elmegyek golfozni, de nem játszom még nagyon jól.
+Ha nem lehetett volna futballista, most mivel foglalkozna?
-Talán kereskedelemmel. Szeretek az emberekkel kapcsolatot kialakítani. De el tudnám magam képzelni egy nagy hotelben, szóval a szállodaiparban is.
+Inkább a spanyol, vagy a katalán lányokat részesíti előnyben?
-Sem ezeket, sem azokat. A párom, Helen ugyanis svéd! Ilyen az élet, egy sévd lány és egy portugál fiú Barcelonában találkozott. Öt éve vagyunk együtt, nagyon boldogan.
+Helent korábban érdekelte a futball?
-Jó formán azt se tudta mi az. De az utóbbi években szinte egyetlen hazai mérkőzésünket sem mulasztotta el…

További cikkek a könyvből:
-Oroszlánok között nevelkedett-A Sportingban
-Az ifik között - A nagy generáció
-Nemzeti tizenegyben- Be nem teljesült vágyak
- A Van Gaal-érában -Bajnoki címek és szörnyű novemberek
-A nagy üzlet- A földkerekség legdrágább játékosa
-A Real Madridban - Michael Laudrup nyomdokaiban
-A földkerekség legjobb játékosa: Az aranylabda