Luis Figo a világ egyik leghíresebb futballistája, privátban mégis egy teljesen egyszerű ember benyomását kelti. Szabadidejében legszívesebben családjával van, egy olyan figura aki egyetlen alkalmat sem halaszt el, ha mókázásról van szó. Luis mellett gyönyörű felesége, Helen Svedin felel kérdéseinkre.

Luis, te aki szinte mindent megkaphat az életben, érdekeled az olyan apró dolgokat, mint mondjuk egy gyertyafényes vacsora?
Luis: A spontaneitás híve vagyok. Hiszem, hogy nem muszáj mindig a legdrágább dolgokat megvenni szeretteidnek, akkor sem ha nem pénz kérdése. Minden azon múlik milyen érzésekkel adod azt, amit adsz. Az őszinte szeretett a legfontosabb.
Egy végletekig komoly, érinthetetlen embernek tűnsz. Ennek ellenére barátaid teljesen mást állítanak rólad.
Luis: Egész életemben ez a kettőség jellemzett, s azt hiszem ez már nem fog változni. Ha valaki nem ismer az ridegnek gondol, de a munkám miatt ilyennek kell lennem. Így védekezem azok ellen, akik nem ismernek, s nem ismerem a szándékaikat. Rendkívül fontos számomra azok vélemények, akik ismernek engem.(mosolyog).
S mégis milyen Luis Figo privátban?
Luis: Családcentrikus ember vagyok. Ha van egy kis szabadidőm velük, vagy barátaimmal töltöm. Ha nincs semmi kötelezettségem, minden időmet a lányaimnak szentelem.
Van időd néha főzni a családodnak?
Luis: Szoktam főzni. Már gyerekkoromban meg kellett tanulnom, mivel a szüleimnek egész nap dolgoztak.  Szóval ha ma úgy adódik nekem kell főzni rájuk, nem esek kétségbe.
Ugyanolyan a kapcsolatotok, mint a kezdetekben?
Luis: Mára másik dimenzióba léptünk a feleségemmel. Amikor csak ketten voltunk minden időnket egymásnak szenteltük. Ma már itt vannak a gyerekek, s minden figyelem rájuk hárul. Azonban, ha lehetőségünk adódik kettesben lenni Helennel, minden pillanatot kihasználunk.
A lányok szófogadóak?
Luis: Daniella egy igazi hercegnő, Martina viszont elég makacs! (nevet)
Helen: A legjobb korban vannak. Stella pedig folyton utánozza a nagyokat, így minden napra akad egy-egy mókás helyzet.
Hogy érzed, megállod magad anyaszerepben?
Helen: Igen. Úgy érzem, ez a legjobb dolog, ami egy nővel megtörténhet. Három problémamentes szülésen vagyok túl, melynek eredménye három egészséges, gyönyörű lánygyermek.
Meg kell védened a családod, csak mert híres vagy?
Luis: Ezzel a kérdéssel kapcsolatban nagyon határozott véleményem van. A lányaim nem híresek, csak az apjuk az. Ennek ellenére elkerülhetetlen, hogy valamely magazinokban megjelenjen a képük. Tisztelem azokat, akik mutogatják gyermekeiket, s hagyják, hogy beszéljenek az újságíróknak, de nem támogatom ezt. Az én lányaim még fiatalok ehhez, s hogy megkülönböztessék a hírnév jó s rossz dolgait. Épp ezért nem akarom, hogy úgy jelenjenek meg róluk cikkek, hogy nincs is rá okuk. Majd ha felnőnek ők eldöntik, akarnak-e szerepelni ebben a légkörben. Nem akarom, hogy különbnek érezzék magukat másoknál, vagy mások érezzék őket különbnek. Nem járnak magániskolába, csak mert az apjuk ismert.
Ha nem így alakult volna az életed, milyen foglalkozást választottál volna?
Luis: Talán pszichológus lennék.
De ez nem hoz annyit a konyhára, mint a profi labdarúgás.
Luis: (nevet) Nem, de nagyon sok embernek segít. Szívesen foglalkoznék még gyerekekkel.
Ezt már el is kezdted…
Luis: Igen! Otthon! (nevet)
Sűrű a napirended, a nap végén van még energiád a családra?
Luis: Mindig megtalálom az alkalmat, hogy egy kis időt eltöltsek velük. Kicsit ugyan nehézkes, mivel a család nagy részétől távol élek, de egy kis erőfeszítéssel mindent meglehet oldani. Nagyon fontos, hogy megértsék a helyzetem.
Helen segít neked ebben?
Luis: Ő szenved a legjobban távollétemtől. Helen életem kulcsfontosságú pontja.
Mi a boldogság titka ennyi idő után?
Helen: Nem hiszem, hogy itt titokról van szó. Ha szerelmes vagy, minden jön magától
S te még mindig szerelmes vagy?
Helen: Igen! Még mindig ugyanúgy izgulok, mikor Luis hazaérkezik, s meghallanom, hogy fordul a kulcs a zárban.
Nem érzed kisebbségben magad? Igen csak nőuralom van otthon…
Luis: Én ezt nem fogom fel ennyire negatívan. Lehet, hogy én vagyok az egyetlen férfi, de ez csodálatos érzés!
Mikor lesz fiatok?
Helen: Azt hiszem ez olyan dolog, amit mi nem tudunk, hogyan is kell csinálni. (nevet)
Luis: Boldog apaként örömmel veszem ki a részem a lányaim nevelésében. S ha azt mondom szeretnék még egy gyereket, akkor azt nem azért mondom, mert mindenképpen fiút szeretnék. Ha rajtam múlni tele lenne velük az egész ház. Sosem zárkóztunk el az örökbefogadástól sem, de ez még a jövő zenéje.
Helen: Ez egy futóötlet, amint elgondolkoztunk.
Milyen Luis Figo, mint apuka?
Luis: Nagyon türelmes vagyok a lányaimmal. De ki legyen velük türelmes, ha nem az apjuk? Naponta legalább tízszer elmondom nekik, mennyire imádom őket.
Helen is?
Luis: Muszáj volt napi tízet mondanom, különben féltékeny lesz. (nevet)
S te féltékeny vagy?
Luis: Öööö….
Helen: Szerintem, ha valaki szerelmes, akkor természetes, hogy féltékeny. Luis féltékenysége egészséges keretek között mozog, mely nem árt a kapcsolatunknak. Sőt ellenkezőleg!
Kettőtök közül, ki a lobbanékonyabb?
Luis: Én mert, ez minden déli ember vonása.
Helen: Szerintem meg én.
Milyen az élet egy focista mellett?
Helen: Nem egy focistával, hanem Luis Caerioval, a férjemmel élek együtt. Persze büszke vagyok rá, hogy ilyen sok mindent elért a munkájában. De számomra az foglalkozása ugyanannyit ért, mint mondjuk egy építészé, vagy egy átlagos szakma.