A földkerekség legdrágább játékosa…
   Luis Figo ugyan még június elején is azt állította, hogy a Barcelonában szeretné folytatni pályafutását, de egyre több ennek ellentmondó hír jelent meg a spanyol sajtóban.
   A Don Balon például az olasz Lazióval hozta hírbe, már azt is tudni vélve, hogy a portugál hetes négyéves szerződése idejére szezononkénti 800 millió adózott peseta fejében költözik Rómába. A hetilap információja szerint a Lazio – amely akkor még nem jelentette be Hernan Crespo megszerzését, de már közzétette a Valenciától érkező másik argentin, Claudio Lopez megvételét – hajlandó volt kifizetni a Figo elengedésért járó tízmilliárd pesetás bánatpénzt is. A Barcelona vice-csapatkapitányáért kifizetett összeg világrekordot jelentett volna, egyharmaddal volt több, mint az olasz Christian Vieri addigi csúcsa. Az ügy konkrétságát jelzi, hogy az addigi fizetését – miután az üzlet kútba esett, mondhatjuk úgy, „elméletben” – megduplázó világsztárt a Don Balon már be is írta a világ legjobban kereső futballistáinak tekintélyes listájára. Ezen közvetlenül az Európa-bajnokság előtt a Real Madrid új, ötéves szerződést kötő Raúl González került az élre, garantáltan évi egymilliárd pesetát jelentő fizetésével. Mögötte három, Olaszországban játszó csillag, Gabriel Omar Batistuta (990 millió peseta), Alessandro Del Piero (960 millió peseta), és Christian Vieri (850 millió peseta) következett, mögéjük, pedig Steve McManamannal azonos „polcra” került évi 800 millióval Luis Figoval. (Később Rivaldo 1,1 milliárd pesetás évi jövedelemmel mindannyiukat megelőzte.)
   Maga az érintett jót derülhetett a hosszú fejtegetésen s a számokon, mert addigra már – elsősorban ügynöke, José Antonio Veiga révén – kapcsolatban állt Florentino Pérezzel , a Real Madrid elnökjelöltjével. Sokak véleménye, hogy a választások előtt – különösen a BL győzelem okozta eufória heteiben – esélytelennek tűnő Pérez elsősorban annak köszönhette befutását, hogy Luis Figo megszerzését ígérte a szavazóknak. (Soha nem derült ki, igaz-e a barcelonai feltételezés, hogy Figóék csak azért írták alá Pérezzel előszerződést, mert úgy gondolták, az elnökjelölt esélytelen a győzelemre.) A madridi AS – amelynek ugyan ténylegesen semmi köz sincs a Real Madridhoz, de Spanyolországban a királyi klub „félhivatalos lapjának”, a legjobban informált híradójának tartják – a választások előtti napokban már tényként közölte, hogy a portugál játékos a Realé lesz, sőt, fotómontázsán már „félig „ be is öltöztette Figót a Madrid fehér mezébe. Addigra már több hírügynökség a körülbelüli vételárral együtt ( 60 millió dollár) közölte a szerződtetés tényét.
   Figo viszont nem szólalt meg, állítólag azért, mert Pérez megtiltotta neki. Ugyanakkor a portugál lapok nyíltan a Barcelonával szimpatizáltak, nem nagyon lelkesedtek az ötletért, hogy Figo Madridba költözzön.
   A július 16-i elnökválasztás nem könnyített sem a portugálok, sem a katalánok életén. Ők abban reménykedtek, hogy Lorenzo Sanz nyer, s ezzel véget ér a Figo-saga. Ám a 30 320 pártoló tagból 16 469-en Florentino Pérezt láttak a leghitelesebb, a bizalomra méltóbb személynek. Az addigi elnöklő Sanz 13 302 szavazatot kapott, 344 voks érvénytelen volt, 205 szavazóblanketta pedig kitöltetlen maradt.
   Az 1902-ben alapított egyesület tizenegyedik elnöke csendes, adósságokat törlesztő, kitartó, kevésbé látványos munkát ígért. Meg –mintegy ennek ellentmondva – azt, hogy elhappolja Luis Figót a Barcelonától. Figo megszerzése központi kérdés lett, a portugál Marca című sportnapilap felmérése szerint annak ellenére, hogy az ősi ellenség Barcelona klasszisa a madridi szóhasználat szerint a „legkevésbé elutasított” Spanyolországban játszó labdarúgó volt a Reál-szurkolók körében. A fővárosi lap azután közölte a felmérést, hogy hírül adták , a portugál sztár előszerződést kötött, mi több , már előleget is kapott a Realtól. Az is tudni vélték Madridban, hogy a perkontraktus egyik pontja szerint Figónak nagyon sok pénzt kellene fizetni kárpótlásért, ha Pérez megválasztása után mégse szerződne a Realhoz.
               Az új elnök közvetlenül a megválasztását követő sajtótájékoztatón az ígérte, két nap múlva a Bernabéu-ban sajtótájékoztatón mutatja be a „madridi” Luis Figót az újságíróknak. A katalánok titokban bizakodtak, és kárörvendően nevettek, amikor már a csütörtök is eltelt, s a szabadságát töltő Figo még mindig nem bukkant fel a Real Madrid főhadiszállásán. Közben világossá vált, hogy a Lazio sem adta fel a reményt, Sergio Cragnotti elnök a legmegbízhatóbb emberét – a fiát – küldte Barcelonába tárgyalni. Állítólag az ifjabb Cragnotti a chilei Marcelo Salast és a szerb Dejan Sztankovicsot is ajánlgatta a nem elenyésző mennyiségű készpénz mellett a katalánoknak.
               Akkoriban úgy tűnt, minden mindennel összefügg. Például Rivaldo, Figo és Zidane – 2000-ben a világ három legjobb játékosa – ügye. A Barcelona Zidane-t akarta, s a világrekordot jelentő összeg kifizetéséhez jól jöhetett (volna) a Figóért kapott összeg. Rivaldót a Milán kerülgette, de azt mindenki tudta, egyszerre két ilyen klasszist nem lehet eladni.
               A madridi lapok hittel Péreznek, úgy gondolták , az új elnök nem blöffölhetett – nem az anyagiak, hanem az erkölcsök miatt. „Ha Figót nem tudja Madridba vinni, le sem moshatja magáról a hazudozó bélyegét” – írta azt egyik napilap.
               Figo eközben Szardínia szigetén nyaralt. Ám a Marca tudni vélte, hogy Pérez oda is elrepült érte, s gyakorlatilag mindenben megállapodtak. Már akkor nyilvánosságra jutott, hogy Figo hatéves szerződést ír alá a királyi klubbal, ezért évente nettó nyolcszázmillió pesetát kap majd. (Körülbelül százmillió forintot jelent ez neki HAVONTA!). A Madridnak ki kellett fizetni 10 milliárd pesetát plusz a 16 százalékos forgalmi adót a profiligának, annak a bizonyos klauzulának alapján, amely a spanyol klubok egymás közötti adásvételét tilalmazza a kontraktusok lejárta előtt. Ez tulajdonképpen letét, az összeg majdan a Barcelonát illeti. (Megjegyzendő, hogy ha Figót például a Lazio, azaz egy külföldi klub vette volna meg, az összeg a duplájára ugrik.) Az újonnan megkötendő szerződésbe ennek a háromszorosa került bele, ezt akkor kapja meg a Real, ha Figót valaki a szerződése lejárta előtt – azaz esetünkben 2006 előtt – kivásárolná a Madridból.
               Maga a játékos teljes elszigeteltségben rejtőzködött egy olyan luxusszállodában, amelyből ki sem lépett. A hotel a tengerparton van, minden elérhető „extrával” felszerelve – mondjuk úgy, hogy nem a mi pénztárcánkra szabták. Ügynöke, José Antonio Veiga szerint ott akarta kivárni a Barcelona július 23-i elnökválasztását.
               Holott ha valaki, ő pontosan tudta, mi a valódi helyzet. Másfél hónappal azután, hogy Nunez elnök a katalán nemzeti rádióban megnyugtatta a klub híveit, hogy Figo nem eladó, a portugál csillag már eldöntötte: a Real Madridhoz szerződik. Június 22-én – miközben a játékos az Európa-bajnokságon a törökök elleni negyeddöntőre készült – Veiga tárgyalóasztalhoz akart ülni a Barcelona elnökjelöltjeivel, Joan Gasparttal, Luís Bassattal, Joan Castellsszel és Jaume Lauradóval, ám azok nem mentek el a megbeszélésre. Veiga  nem adta fel, ő a klubváltás mellett volt. Június utolsó napjaiban titkos paktumot kötött Pérezzel, amelyben garantálta Figo igenjét, ha tárgyaló fele megnyeri a választásokat. Négy nappal később Pérez elismerte a paktum létezését, ami nem is csoda, hiszen az ő kampányában ez központi szerepet kapott. Figo ellenben tagadott, sőt megígérte a szurkolóknak, hogy július 24-én , az új idény első edzésén ott lesz a Nou Campban. Erre válaszként Pérez is lépett, azt mondta, hogy ha a Barca hetese nem a Real Madrid híveit boldogítja a jövőben, akkor a bérletesek visszakapják az idényjegy árát. Figo nehezen kezelte a helyzetet, a legszívesebben elbujdosott volna a világ elől. Július 15-én , a Real Madrid elnökválasztását megelőző napon hibázott, a barcelonai Sport kérdésére könnyebb ellenállást választotta, s a további faggatózást megelőzendőn azt mondta, akárki is lesz a királyi klub új elnöke, nem fog Madridban játszani. Ma már tudjuk, csacsiságot mondott.
               Július 24-én, hétfő délután hat órakor ugyanis Florentino Pérez bejelentette, hogy Luis Figo a Madridé. A világ legjobb csapata – fogalmazzunk szerényebben: a Bajnokok Ligája címvédője – megvásárolta a világ legdrágább játékosát. A nap – a spanyol futballnyár talán leghektikusabb 24 órája – ennél azért bővebb volt eseményekben. Reggelre kiderült, hogy Joan Gaspart lett a Barcelona harminchetedik elnöke, az addigi alelnök lépett Nunez örökébe. Az új presidente első nyilatkozatában nem triumfált, hanem az ősi ellenséget szidta: „Beszéltem most, hétfő reggel is Figóval, azt állította szívesebben maradna a Barcelonában. Amit a Real Madrid művel, az egyszerűen erkölcstelen, mentes minden etikától. Figónak az Isten sohasem fog megbocsátani. „ Eközben Madridban a vásárlók tízezrei elégedetten fogatták a Marcát, amely első oldalán konkrét bejelentéssel szolgált a szokásos Figo-képéhez: „Hoy sera madridista”- azaz ma madridos lesz.
               A leginkább érintett, vagyis Luis Figo korán kelt, rá is sok feladat várt. Miközben reggel kilenckor korábbi csapattársai a szezon első edzésére gyülekeztek a Louis van Gaal utódaként megerősítette Lorenzo Serra Ferrer irányításával, ő Portugáliában egy kis magánrepülőgép felé tartott. Azzal repül új munkaadójához, a Real Madridhoz. Tizenegy előtt öt perccel már a Torrejón de Ardózban lévő katonai bázison landolt. Ott általában nem fogadnak magángépeket – most Figo, illetve az egyesület kedvéért kivételt tettek. A portugál sztár Julio Senn, a Real Madrid általános igazgatója várta, majd egy személyautóval a Rúber Nemzetközi Kórház felé indultak. Alig tízperces út után Figo belépett a Madrid talán leghíresebb egészségügyi intézményébe, hogy átessen a szerződéskötés előtti utolsó orvosi vizsgálatokon. A Real Madrid közben – bízva az orvosi vizsgálatok negatív leleteiben – bejelentette a ligának, hogy kifizeti Figo vételárát, valamint letétbe helyezi a szerződésbontás miatt a katalán klubnak járó „bánatpénzt”.
               A mintegy másfél órás vizsgálatsor végeztével Luis Figo újra autóba ült, hogy találkozzon Florentino Pérezzel. Az elnökkel aláírta a hat esztendőre szóló kontraktust, amely a világ legdrágább s egyben egyik legjobban kereső futballistájává tette. Gyorsan túljutottak a formaságokon, délután három órakor Madrid belvárosának legelegánsabb éttermében ebédeltek. Volt idejük – a nap zsúfolt programjához képest kifejezetten sok-, ugyanis hat órára hirdették meg a sajtótájékoztatót. Mindenki tudta, mi lesz a téma, s a legtöbben egészen a bejelentésig tartottak attól, hogy az üzlet semmivé lesz.
               Ám amikor hat óra öt perckor Figo és Pérez belépett a Santiago Bernabéu Stadion trófeatermébe, a kétkedők is megnyugodtak. Az elnök szólásra emelkedett, s hangsúlyozta, hogy a Real Madridban mindig örömmel fogadták a nagy játékosokat. Röviddel ezután Luis Figo beszélt az egybegyűltekhez, elmondva, az a célja, hogy minél több trófeát nyerjen új egyesületével. „Nagyon elégedett vagyok sorsom alakulásával – mondta -, szeretnék minél nagyobb szerepet vállalni a csapatban, hogy dicsőséget szerezzek a Real Madridnak, s akkor olyan boldog leszek itt is, amilyen Barcelonában voltam. „
               Az alig kétperces szűzbeszéd után Alfrédo Di Stéfano, az egyesület
 új tiszteletbeli elnöke, a Madrid történetének legnagyobb játékosa átadta a klub tízes mezét az új jövevénynek.  Fél hétkor Figo már újra autóban ült, hogy Torrejón de Ardóz-i bázisra hajtva hazarepüljön Lisszabonba.
               A hivatalos tájékoztatón is kiderült, hogy Luis Figo kereken tízmilliárd pesetáért , körülbelül 56 millió dollárért váltott klubbot. Ezzel a világranglista élére ugrott, amelyet néhány héten keresztül az argentin Hernan Crespo vezetett, miután a Parmából a Lazióba szerződött. Kettejük mögött így alakult a még legjobb tízbe tartozók sorrendje ( az összegek millió pesetában értendők):
Christian Vieri (Lazio-Internazionale,1999)- 7500,
Nicolas Anelka (Arsenal –Real Madrid, 1999)- 5600,
Gabriel Omar Batistua ( Fiorentina- As Roma 2000)- 5500,
Nicolas Anelka ( Real Madrid-Paresi SG, 2000) – 5500,
Denílson Oliveira (Sao Paolo FC- Betis, 1998)- 5300,
Marcio Amoroso ( Udinese-Parma, 1999) – 5200,
Andrij Sevcsenko (Dinamo Kijev-Ac Milan, 1999)- 5000,
Mario Jardel (Fc Porto-Galatasaray, 2000)- 4850.
               A Real Madrid a klubvezetők által is elismerten súlyos adóságokkal küzdött Figóért mégis világrekordot jelentő összeget tudott fizetni. Honnan, miből volt erre pénz?
               Utóbb az is kiderült. Figo kereskedelmi és marketingjogaiért cserébe beszállt az üzletbe a Telefonica nevű telekommunikációs óriás is, amely 34 millió dollárt tett le az asztalra. Péreznek így már „csak” 22 milliót kellett leszurkolnia. Mi tagadás, huszonkétmillió – manapság – a Figo-kaliberű játékosokért szinte nem is pénz…
               Az effajta kapcsolódás tette lehetővé Péreznek, hogy a klub valóban súlyos adósságai közepette a vásárlások összértékével feltornázza a csapatát a Lazio vagy éppen a Barcelona magasságába. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy a Telefónicának micsoda befektetés Figo jogainak hat évre való megvásárlása! Ebben a periódusban a cég óriásplakátjairól a portugál csillag arcképe mosolyog majd, ő szerepelt az összes reklámban, telefonkártyán, és még ki tudja min.