-Kettő lépésre vagy attól, hogy elérd 100. mérkőzésedet az Inter mezében. Mit érzel most?
+Nos az az igazság, hogy ez egy fontos pillanat a számomra. Már sokszor hordtam ezt az mezt és arra számítok, hogy tovább is hordhatom ( a 100nál). Azt gondolom, hogy ez egy fontos mérföldkő.

-Mindenhol ott hagytad a nyomod, ahol játszottál már. És végül beléptél az Inter szurkolók szívébe is. Mi a nagy bajnokok titka?
+A titok a munkádban van és szerintem egy játékos mindig megpróbálja visszafizetni a rajongók szeretetét. Azt gondolom, van okom arra, hogy elégedett legyek. Sok minden függ az egyes játékosok személyiségétől, a játéka minőségétől és azoktól a kupáktól, amiket megnyer. A rajongók elvesztik a hitet irántad, ha nem játszol jól.

-Említsük meg például a legutóbbi eseményt, amikor Manchesterben Joseph Blatter a FIFA elnök azért várt az +Inter buszára, hogy üdvözölhesse Luis Figót a mérkőzés után. 
Ez egy kedves gesztus volt, hogy a Fifa elnöke ezt tette, a legnagyobb football szervezetek közül az egyik ő, és ez a gesztus megmutatja az emberi oldalát.

-Továbbra is a labdarúgással fogsz foglalkozni?
+Mindenképpen! Úgy gondolom azt, hogyha egész életedben a footballal foglalkoztál, nem tudod 36-37 évesen abbahagyni. Miután vége lesz játékosként a karrieremnek, így ott lesz a lehetőség, hogy más dolgokat csináljak a footballal kapcsolatban. És remélem lesz hozzá akkora szerencsém, hogy ez létrejöhessen.

-Már eldöntötted, hogy mikor fogod abbahagyni játékosként?
+Igen, nem szeretném elmondani. Úgy gondolom több fontos dolognak szerepe van, hogy mikor jön az a pillanat, amikor kijelentem: Vége.

-Jelenleg két célod van az Interrel: a bajnokság és a Tim Cupa.
+Most kell egyesítenünk minden képességünket, hogy meg tudjuk nyerni mind a két trófeát. Az bajnokságban határozottan jó úton járunk a győzelem felé. A Coppa Italia keményebb lesz, de mindig van remény, s ezt kell követnünk.

-A nagy tapasztalatod szépít azon a tényen, hogy már nem vagy annyira fiatal?
+(Mosolyog) szeretnék örökké fiatal lenni... de az idő mindenki felett múlik… A játékom természetesen már nem olyan, mint húsz évvel ezelőtt, de próbálok mindent megtenni, ami tőlem telhet.

-Mit érzel, amikor remek átadásokat adsz csapattársaidnak? Azt mondják, hogy Figo átadásai már fél gólnak számítanak.
+Sokuk pontos de van azért sok hibás is. Ez az adott pillanattól függ, de ez igaz, hogy ezek számomra nagy boldogságot okoznak. Egy játékos akkor érzi úgy, hogy jól teljesített, amikor év végén 1 vagy 2 kupát emelhet fel. A karriered végén ezekre a pillanatokra fogsz vissza emlékezni.

-Egyet értesz Mourinhoval arról, hogy az Internek még további 15 pontra van szüksége ahhoz, hogy biztosan megnyerje a bajnokságot?!
+Nekünk magunkkal kell törődnünk, s nem azzal, hogy másik mit tesznek. Győznünk kell. Van még 4 mérkőzésünk otthon, ami olyan, mint 4 döntő. Meg kell nyernünk ezeket a mérkőzésüket, és menni tovább, hogy megnyerjük a Scudettót. Ez az ami számít, s nem az hogy a többi csapat mit játszik.

-Van olyan pillanat, amit szeretnél elfelejteni Interista pályafutásod során?
+Úgy gondolom, hogy az idővel elfelejted a szerencsétlen epizódokat, s csak arra a választásra emlékszel, amit az elején csináltál. Amikor helyesen választottál egy csapat mellett. Egyébként itt több kupát nyertem, mint 10 Spanyolországban töltött évemben. Ezért az össze emlékem kellemes, s örömmel tölt el.

-Emlékszel arra, amikor az Inter szurkolói mind együtt kántálták: „Figo maradj még!!!”?
+(Mosolyog) Boldog vagyok, hogy itt maradhattam!